A pelenkázás folyamata és egyéb hasznos tudnivalók

Amikor manapság a pelenkákra gondolunk, a szuperkényelmes, eldobható pelenkák, illetve a természetes szálakból készült puha szövetpelenkák jutnak az eszünkbe. Azonban a pelusok nem mindig voltak ennyire praktikusak és szerethetőek.

A legkorábbi pelenkák

A történelmi feljegyzések szerint már az ókorban is használták a pelenkákat. Ezek különböző levelekből, állatbőrből, mohából, vászonból, és egyéb természetes anyagból készültek.

A fejlődő Európában a pólyázás egyfajta pelenkaként funkcionált, az ágyneműt a baba köré tekerték, ami így felfogta a szennyeződéseket, és persze egyúttal melegen is tartotta a gyermeket. Így amikor tisztába rakták a picit, tulajdonképpen új ágyneműt tekertek köré.

Az első szövetpelenkák

Az 1500-as évek közepén megjelentek az első textilpelenkák. Akkoriban viszont ritkán cserélték a pelust, a pici gyermekek akár napokig is viseltek egy-egy textilt, így a pelenkakiütés a gyermekkor megszokott velejárója volt. Ennek az vetett véget, amikor az orvostudomány fejlődésnek indult, és felfedezték a különböző kórokozókat.

Addig tulajdonképpen a pelenkákat csak ritkán tisztították meg, csupán kirázták belőlük a szennyeződéseket.

Maga a, , pelenka” kifejezés az 1800-as évek végén terjedt el a köztudatban, és azokra a kis geometrikus mintázatú anyagokra utalt, melyekből akkoriban az első babapelusok is készültek.

Az 1800-as évek végén Európában és az Egyesült Államokban is a mai pelenkához hasonló szövetpelenkát kaptak a gyermekek, ezeket biztosítótűkkel rögzítették a picik testén, ami gyakran okozott kisebb baleseteket. A kórokozók felfedezése után már bevett gyakorlattá vált a pelenkák kifőzése, ami megteremtette az első pelenkaszerviz ötletét, vagyis azt, hogy egy szolgáltató házhoz hozza a mindig friss és tiszta pelenkákat az anyukák számára.

Az 1920-as években a latex gumi forradalmasította a pelenkázás folyamatát, a guminadrág révén a pelenkák tartalma többé nem szivárgott át, és nem piszkította be a bútorokat és az anyukákat.

Az 1950-es években a guminadrágot felváltotta a műanyag nadrág, ami olcsóbb is volt, és nem irritálta a baba bőrét sem, mint a gumi.

Az első eldobható pelenkák

Az első eldobható pelenkát 1942-ben hozták létre Svédországban. Egy nedvszívó szövet betétből állt, amit egy guminadrág borított. Ezt követően, 1947-ben megalkották az eldobható pelenkát nem szőtt anyagból, majd 1950-ben egy eldobható cellulózvatta került a pelusba, ezt a szülők akkorára vágták, hogy illeszkedjen a baba méreteihez.

Ekkoriban viszont valódi luxuscikknek számított az eldobható pelenka, és inkább különböző alkalmakra használták őket, amikor valamilyen oknál fogva több ideig nem lehetett cserélni a pelenkát, például az utazások alkalmával.

Az 1960-as években már egyre több nagy márka jelent meg a piacon, és folyamatosan versenyben voltak egymással. Újabb és újabb fejlesztésekkel igyekeztek jobbá, kevésbé szivárgóvá, kényelmesebbé tenni a pelenkákat a gyermekek számára.

A szövetpelenkák evolúciója

Az eldobható pelenkákkal párhuzamosan, a textilpelenkák továbbfejlesztése is zajlott. 1946-ban a textilpelenkák vízálló burkolatot kaptak, majd 1950-ben a textilpelusokat már előre hajtogatva csomagolták, így kapott minden termék extra réteget a hajtás jóvoltából.

Igaz, a 70-es és 80-as években a textilpelusok nem voltak annyira népszerűek, mint eldobható társaik, de a 90-es években felbukkanó környezetvédelmi problémák újra visszahozták a textilpelenkákat a figyelem középpontjába.

Manapság az internet jóvoltából már online vásárlás útján is beszerezhetjük a szükséges pelenka mennyiséget, legyen szó eldobható, vagy mosható termékekről.

A pelenkázás fortélyai

A pelenkázás az egyik leggyakoribb tevékenység, amivel számolnunk kell a baba gondozása kapcsán, ezért nem árt, ha már akkor olvasgatunk a témában, mielőtt a pici világra jönne. Teljesen természetes, ha eleinte nem érezzük magunkat magabiztosnak a feladatot illetően, de egy-két peluscsere után már rutinosan állunk a folyamathoz.

Ami nagyon fontos, hogy mindig tiszta kézzel kezdjünk hozzá a peluscseréhez, és lényegében minden gondozási feladathoz, ez a babaápolás egyik legfontosabb momentuma.

Pelenkázási előkészületek

A pelenkázáshoz szükséges eszközöket már előre készítsük ki, hogy azonnal kéznél legyenek, amikor szükség van rájuk. Erre azért ügyeljünk különösen, mert egyetlen pillanatra sem ajánlott elfordulni a kisbabánktól. A picik - főleg később - már izegnek-mozognak, sokat forgolódnak. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy elkerülhessük a baleseteket.

Léteznek kimondottan erre a célra tervezett, peremmel ellátott pelenkázók, ahol mindvégig teljes biztonságban tudhatjuk gyermekünket. Néhány pelenkázó bútor még „biztonsági övet” is tartalmaz, melynek bekötésével még tovább növelhető a baba védelme. Természetesen erre nem feltétlenül van szükség. Elég ha mindvégig szemmel tartjuk gyermekünket, és egy pillanatra sem hagyjuk őt őrizetlenül.

Az ideális pelenkázóasztal az anyuka dolgát is megkönnyíti. A kellő mértékben beállított magasság megelőzi a hátfájást és kellemesebbé teszi az egész folyamatot.

Eszközök, melyekre szükségünk lesz a pelenkázás folyamatában:

• pelenkázó alátét;
• tiszta pelus;
• nedves törlőkendő;
• igény szerint meleg víz és plusz törlőkendő;
• váltóruha, ha szükség lenne rá;
• popsikrém vagy hintőpor a bőrirritációk elkerüléséhez;
• játék a figyelemeltereléshez.

Pelenkázás lépésről lépésre

Egyik kezünk mindig legyen a babán. Oldalt oldjuk ki a használt pelus rögzítő füleit és óvatosan bontsuk le a pelenka elejét. Miközben egyik kezünkkel tartjuk a pici lábait, a másikkal hajtsuk alá a pelenkát úgy, hogy a tiszta, külső fele helyezkedjen el a popsija alatt. Így a további lépések során a használt pelenka fog beszennyeződni.

A kicsik esetében nagyon fontos, hogy minden törlési mozdulattal elölről hátrafelé haladjunk. Ezzel megvédjük őket a húgyúti fertőzésektől. Alkalmazhatunk kereskedelemben kapható popsitörlőt vagy vízzel átitatott vattapamacsot is, a lényeg az, hogy a baba igényeinek megfelelő megoldást válasszuk. Ma már számtalan higiéniai terméket találunk forgalomban, részesítsük előnyben a pH semleges, parabén-, klór- és formaldehidmentes tisztító kendőket.

A tisztálkodás után következik a krém vagy a hintőpor. Minden szülő más megoldásra esküszik. Fontos, hogy mindkettőből nagyon kevésre van szükség, nem kell babánk köré hintőpor felhőt képeznünk és krémből sem kell diónyi mennyiség, hiszen ezzel nem valósulnak meg nagyobb mértékben a higiénia körüli szempontok.

A pici lábát megemelve, távolítsuk el a régi pelust, és tegyünk alá egy tisztát. Habár a pelenkázás folyamata nagyrészt mindkét nem esetében megegyezik, egy kisfiú pelenkázása és egy kislány pelenkázása között akad egy kevés eltérés.

Egy kisfiú esetében arról is gondoskodnunk kell, hogy a pelusban a nemi szerve lefelé mutasson így elkerülhető, hogy, kipisiljen a pelenkából. Emellett érdemes eltakarnunk egy tiszta pelussal a baba nemi szervét a művelet alatt, mert a fiúknál gyakran megesik, hogy a pelenkázás közben lepisilnek minket.

Amikor minden a helyére került, ragasszuk össze a két oldalán a tiszta pelenka öntapadós részeit. Nézzük meg, hogy minden a megfelelő helyen van-e, hogy jól zár-e a pelus. A baba számára kényelmes erősségű zárás az, ha két ujjunkat be tudjuk csúsztatni a pelenka derékrészénél. Újszülött pelenkázása esetén vizsgáljuk meg a köldökcsonkot; ha még nem esett le, hajtsuk le a pelus szélét a köldök alá, hogy a csonk megfelelően gyógyulhasson tovább, ne irritálja a pelenka szegélye. Választhatunk kifejezetten olyan pelenkát, mely már eleve a köldökcsonkhoz illeszkedő kialakítással rendelkezik.

Környezetvédelmi szempontok: mosipelus, öko-, vagy eldobható pelenka?

Az egyik legmegosztóbb kérdés a pelenkázás kapcsán, hogy eldobható vagy mosható verziót használjunk. A fenntarthatóság egy olyan érv, mely egyre nyomatékosabban képviseli magát a szülők körében is.

Az eldobható, műanyag pelenkák nyilvánvalóan szennyezik a környezetet. A biológiailag lebomló öko-pelusok elvileg megfelelnek a környezetvédelmi szempontoknak, fontos azonban megemlíteni, hogy a gyakorlatban sajnos a mai piacon nem létezik 100% -ban biológiailag lebomló pelenka. Ezek a termékek általában csupán 60–80% készülnek lebomló anyagokból, ám ezek lebomlása is több emberöltő alatt megy végbe.

Bizonyos gyártók azt hirdetik, hogy a pelenka, amit piacra dobtak, néhány nap vagy hét leforgása alatt lebomlik. Ez valóban meg is történhet, de csupán olyan speciális komposztáló körülmények között, mely egyáltalán nincs biztosítva a mindennapos hulladékgazdálkodásban. Léteznek erre vonatkozó kezdeményezések, de még világszinten sem elterjedtek. A kutatások szerint tehát a szeméttelepre kerülve ezek a pelenkák nem kedvezőbbek környezeti szempontból nézve, mint az eldobható társaik.

A mosható pelenkák között is több típust találunk, manapság nagyon sokan választják ezt az alternatívát. Sajnos azonban a textil pelusok kapcsán sem valósulnak meg teljes mértékben az elvárt környezetvédelmi szempontok, mivel ez esetben megsokszorozódik a mosások száma, tehát itt a több víz-, illetve áramhasználat jelenti a problémát. Így a textilpelus szintén káros lehet a környezetre, ugyanis a használata több szén-dioxid-kibocsátást eredményezhet.

Ráadásul, mivel a textilpelenka jellemzően pamutból készül, ez további kérdéseket vet fel a környezettudatosság kapcsán. A pamut termesztéséhez rengeteg vízre, műtrágyára és rovarölő szerek használatára van szükség, nem beszélve az előállítási költségekről, illetve a kereskedelmi szállításról. Mindezek jelentős légszennyezést okoznak, és hatalmas erőforrást használnak fel a a vásárlói igények kiszolgálásához.

Akkor tulajdonképpen melyiket válasszuk?

Mindkét típus rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal egyaránt. Ebben a vonatkozásban egyik sem jár előbb a másikkal szemben. Rengeteg vita övezi a témát, de nagyjából egyenlő arányban találunk mindkét tábornál objektív és kézzelfogható tényeket. Ezért marad az, hogy mindenki a saját igényei mentén kell válasszon pelenkát a kisbabája számára. Illetve közbeszólhat az is, amikor a baba bőre igényel váltást a használat során.

A környezetvédelmi érveken túl, általában a nedvszívó képesség lesz az, ami ilyenkor elsőként szóba kerül. Az eldobható pelusokban található nátrium-poliakrilát a saját tömegének több mint 300-szorosát képes felszívni, ha folyadékról van szó. A textilpelenkák nem tartalmaznak ilyen anyagot, így esetükben nem számolhatunk olyan magas nedvszívó képességgel. Ezért is kell őket gyakrabban cserélni, mint az eldobható pelusokat.

A textilpelenkákat alapos tisztításnak kell alávetni. Első körben mechanikusan is el kell távolítanunk a rátapadt szennyeződést, majd ezt követi a mosás és a szárítás. Ez természetesen nem a világ legkellemesebb tevékenysége, és időigényesebb is, mint eldobható pelenkát alkalmazni. Minden anyukának magának kell eldöntenie, hogy a életritmusának és értékrendjének melyik pelenka használata felel meg a leginkább.

Egy másik fontos tényező, ami meghatározhatja az édesanyák választását, az a pelenkakiütés. Mindkét tábor tagjai – mosipelus pártiak és eldobható pelus mellett érvelők – egyaránt beszámolnak kiütésekről, melyekre megoldást hozott az, hogy áttértek egy más típusú pelus alkalmazására. A kutatások azonban azt mutatják, hogy nincs lényeges különbség az allergizáló tényezők tekintetében, és bármelyik típusú pelenkáról legyen is szó, ha azt gyakran cserélik, akkor a pelenkakiütés nagyrészt megelőzhető.

Az alábbi szempontok betartásával elkerülhetjük a pelenkakiütés kialakulását, illetve kezelhetjük az enyhe pelenkakiütéses tüneteket:

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy milyen fontos a gyakori pelenkázás. Ezzel tisztán tarthatjuk a pelenka alatti, és körüli bőrt, illetve megakadályozhatjuk, hogy ismét kialakuljon a probléma.

Nem kötelező azonnal tiszta pelust adnunk a kicsire a használt helyett, nyugodtan hagyjuk a babát egy kevés ideig pelenka nélkül, a szabad levegőn hamarabb gyógyulnak a kiütések.

Amíg kiütéses a pici, kerüljük a nedves törlőkendő használatát, mert irritálhatja a kicsi bőrét. Helyette inkább használjunk nedves vattapamacsokat, vagy meleg vizet és bőrkímélő szappant a higiéniás feladatokhoz. Ezt követően pedig hidratáljuk a baba bőrét.

Vény nélkül kapható kenőcsökkel is enyhíthetjük a tüneteket, illetve próbálkozhatunk természetes megoldásokkal is. Az Aloe vera és a körömvirág nem csupán a felnőttek csodaszere. Sok webshop forgalmaz kifejezetten babáknak szánt készítményeket az említett értékes összetevőkkel.

Ezek a gyógymódok legtöbbször segítenek a pelenkázás okozta kiütések kezelésében, azonban ha a tünetek nem múlnak el 3 napon belül, illetve ha súlyosabb kiütésekről van szó, akkor azonnal forduljunk orvoshoz. Ez főleg abban az esetben nem várhat, ha a picinek láza is van.

A következtetés tehát az, hogy érdemes azt a típust választanunk a pelenkázás folyamatához, ami a leginkább beválik. Döntsünk a személyes preferenciáink mentén, ne mások véleménye, vagy egyéb külső nyomás alapján. Mindkét verziónak egyaránt vannak előnyei, illetve hátrányai, és tulajdonképpen egyik sem számít kimondottan környezetbarát megoldásnak.

Nem csupán olyan szülők választják a mosható pelenkát, akik egyéb módon is figyelnek a környezetükre, és ennek az ellenkezője is igaz: rengeteg, hulladék kapcsán tudatos ember használ eldobható pelust a pelenkázás során, mert ezáltal jelentősen kényelmesebbé válnak a hétköznapok.

A pelenkázási rutin újragondolása

A pelenkázást – a többi babagondozási tevékenységhez hasonlóan – könnyen érezhetjük egy szükségszerű feladatnak, mely inkább fárasztó, mint élvezetes. Pedig a pelenkázás okozhat plusz örömet a szülőnek és a babának egyaránt. Ez ugyanis egy kitűnő módja annak, hogy kapcsolatot teremtsünk a kisbabánkkal.

Nem kell, hogy a pelenka cseréje kizárólag a funkcionális szempontokról szóljon. Próbáljunk meg perspektívát váltani és hangolódjunk rá gyermekünkre. Énekeljünk neki, beszéljünk hozzá, tegyünk meg mindent, hogy mindvégig ránk figyeljen. Először lehet, hogy mi sem tudunk teljes mértékben a kicsire fókuszálni, mert a pelenkázás lépései elvonják a figyelmünket. Idővel viszont rutinszerűvé válik az egész folyamat és már nem kell teljes figyelmünkkel a mozdulatok sorrendjére koncentrálnunk. Ekkor már önfeledten kapcsolódhatunk rá kisgyermekünk figyelmére, és feldobhatjuk néhány élvezetes, vicces vagy meghitt pillanattal a pelenkacserét.

A pelenkázás az egyik leggyakrabban ismétlődő tevékenység a baba életében, főleg a korai szakaszban. A baba pelenkázás közben nagyon is vágyik a kapcsolatteremtésre, és minden élmény mélyen bevésődik a növekvő elméjébe. Ahhoz, hogy a peluscsere egy macerás, rettegett tevékenységből egy kölcsönösen örömteli élménnyé változhasson, szükséges kicsit megváltoztatnunk a gondolkodásmódunkat.

Sokszor nehéz türelmesnek maradnunk olyankor, ha babánk folyton izeg és mozog, és teljesen ellehetetleníti, hogy gördülékenyen bebugyoláljuk őt a tiszta pelenkába. Ezzel szinte mindegyik anyuka szembesül. Ilyenkor van szükség olyan tippekre és trükkökre, melyek megkönnyítik a dolgunkat.

Beszéljünk a babához. A magyar nyelv gyönyörű és dallamos, használjuk ki és játsszunk a hangokkal, vagy változtassuk meg viccesen és kedvesen a hangszínünket. Nagyon szórakoztató versikékre és mondókákra bukkanhatunk a gyermekkönyvekben és az interneten. Legyünk kreatívak, és tanuljunk meg néhányat közülük, vagy egyszerűen próbáljunk meg minél változatosabb módon hangokat kiadni gyermekünknek. Ezeket összehangolhatjuk a pelenkázás mozdulataival is, így még játékosabbá válik az egész, és gyermekünk is láthatóan jobban érzi majd magát.

Énekeljünk. Aki kedvet érez hozzá, énekekkel is feldobhatja a kisgyermeke, illetve a saját kedvét. Itt ugyanazokat a dolgokat lehet kiemelni, mint a beszéd és a mondókák esetében. Legyünk leleményesek, és hamar ráeszmélünk, hogy a pelenkázás egy élvezetes programmá válik mindkettőnk számára.

Lenyen valami, amit nézhet vagy foghat a pici. Tegyünk be valamilyen érdekes mesét, amit figyelhet közben, vagy adjunk neki valamit, amit különösen szeret, illetve olyat, amit általában nem kaphat meg. Persze az utóbbi tárgy legyen teljesen veszélytelen rá nézve. Az ötletek ezen a téren tényleg végtelenek, előbb-utóbb minden baba figyelmét le lehet kötni valahogyan, de tudvalevő az anyukák között, hogy ez olykor egyáltalán nem könnyű feladat.

Milyen gyakorisággal történjen a pelenkázás?

Az általános ajánlások körülbelül két-három óránkénti cserét javasolnak egy újszülött esetében, és ahogy a baba cseperedik, ez idővel egyre ritkul.

Mivel a javaslatok csupán általánosítások, és minden kisbaba egyedi, ezért inkább alapozzuk arra a cseréket, hogy rendszeresen, akár óránként ellenőrizzük a pelus tartalmát. Ezt legegyszerűbben úgy tehetjük meg, hogy megszagoljuk vagy megtapogatjuk a pelenkát, illetve az ujjunkat is bedughatjuk kicsit a derékrésznél, hogy érezzük, nedves-e a pelus.

Mivel a kisbabák kezdetben sírással kommunikálnak, ezért ezzel a teli pelenkát is jelezhetik. Érdemes erre a lehetőségre is gondolnunk, ha nincs más tényező, ami a sírás egyéb okára utalna. Végül pedig érdemes számolnunk azzal, hogy étkezéseket követően, vagy alvás után nem sokkal, valószínáleg tisztába kell tennünk majd gyermekünket.

A rendszeres ellenőrzés és csere azért fontos, mert a túl sokáig fenthagyott pelenka nagyon könnyen okozhat pelenkakiütéseket a kicsi testén. A széklet és a vizelet irritálja a bőrt, továbbá a baktériumok akár hólyagfertőzést is előidézhetnek.

Pelenkás érdekességek

A legtöbben nem alkalmazzák az ajánlást, de valójában az eldobható pelusok esetében azt tanácsolják, hogy a benne lévő ürüléket öntsük ki a wc-be, mielőtt kidobnánk a szemetesbe magát a pelenkát. Az eldobható pelenkákból származó hulladéknak mindössze 0, 5%-a kerül a csatornákba, míg több mint 92%-a szeméttelepen végzi.

Amennyiben kedvenc könyvünk vizes lett, vagy más folyadék került rá, egy pelenkával kivonhatjuk belőle a nedvességet. Nyújtsuk ki a pelust, fektessük be a könyv középső oldalai lapjai közé, majd tegyük ki a napra száradni

A pelenkában található nedvszívó anyag a saját tömegének több mint 300-szorosát képes felszívni. Ez nagyjából annyinak felel meg, mintha egy átlagos felnőtt hirtelen magára venné egy kék bálna súlyát.

Amikor a pelusokra gondolunk, általában kisbabákat idézünk fel a szemeink előtt, pedig az űrhajósoknak is kell pelenkát hordaniuk. Az űrpelenkát, vagy hivatalos nevén Maximum Absorbency Garment-et (MAG, Maximális Nedvszívó Képességű Ruhadarab) leginkább olyankor viselik az űrhajósok, amikor hosszú ideig kell zárva lenniük a szkafanderükben, például az űrséták alkalmával.

Számos kultúra a mai napig nem feltétlenül használ pelenkát. Kínában a mai napig megfigyelhető a szokás, hogy az édesanyák szoros kontaktusban vannak gyermekükkel, és apró jelek árulják el a számukra, hogy gyermekük hamarosan üríteni fog. Ilyenkor a picit egy edény fölé tartják, de az is megesik, hogya szabadtéren engedik, hogy a szennyeződés a földön végezze.

A híres színésznő, Jamie Lee Curtis szabadalmaztatott egy pelenkát, amin zsebek vannak törlőkendők számára. Ez a találmány nagyobb kényelmet és egyszerűséget kínál az elfoglalt szülők számára.

A lovaknál a patákat érintő betegségek esetében is gyakori szolgálatot tesz a pelenka. Ezt ugyanis a borogatás részeként a tályogok lokalizálására, vagy a gyulladás megszüntetésére is alkalmazzák, mivel a gyógyító keverék számára az eldobható pelenka biztosít nedves közeget anélkül, hogy a kötés teljesen elázna.

Összegzés:

Szerencsés korban élünk, ha pelenkáról van szó, hiszen több választási lehetőség is a rendelkezésünkre áll. Ez nagyban megkönnyíti a szülők dolgát. Alakítsunk ki olyan pelenkázási szokásokat, melyek egyaránt szolgálják a pici kényelmét, és számunkra is praktikus megoldást jelentenek. Kaphatunk olyan pelenkákat, melyek segítenek a szobatisztaságra szoktatásban, illetve kifejezetten úszáshoz, strandoláshoz tervezett pelusokat is találunk a kínálat soraiban.

Válasszunk minőségi termékeket, és egyéb kérdés vagy bizonytalanság esetén böngésszünk az interneten, hiszen rengeteg blog és vlog, illetve szakmai oldal foglalkozik a pelenka és a pelenkázás kérdéskörével.